Miért nem jó ötlet, ha a gyerek egyszerre kapja meg az összes ajándékot?

Ajándékozási alkalmak a gyerekkorban

Születésnap, karácsony, húsvét, névnap, évzáró – az ajándékozás a gyerekkor szinte minden fontos pillanatát átszövi. A szülők, rokonok, barátok igyekeznek örömet szerezni a kicsiknek, és sok esetben ez jól is működik. Azonban egy idő után sok családban felmerül a kérdés: nem túl sok ez már? Vajon valóban jót teszünk azzal, ha egyszerre zúdítjuk rá a gyerekre az összes meglepetést?

Spoiler! A válasz sok esetben: nem feltétlenül jó, ha a gyerek egyszerre kapja meg az összes ajándékot.

A túl sok ajándék problémája

Amíg a gyerek kicsi, az ajándékok öröme általában önfeledt és őszinte. A meglepetés izgalma, az új játék kipróbálása, a közösen eltöltött idő mind-mind maradandó élményt nyújt. Azonban ahogy nő a gyerek, sokan tapasztalják, hogy az ajándékokkal kapcsolatos viselkedés is megváltozik.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gyerekek már nem is a konkrét meglepetésre koncentrálnak, hanem arra, hogy mennyi csomag vár még rájuk. Gyorsan bontják a dobozokat, átsiklanak a részletek felett, és nem is igazán tudják, mit kaptak pontosan. Egyes játékok szinte azonnal a polc alján végzik – érintetlenül.

Ez a viselkedés nem a gyerek hibája. Inkább annak jele, hogy az ajándékhalmozás elérte azt a szintet, ahol az élmény már nem örömöt, hanem túlterhelést okoz.

Miért fontos megtanítani az ajándék értékét?

A legtöbb szülő nem azért ajándékoz, hogy a gyereke „kapjon valamit”. Az ajándékozás célja az örömszerzés, az odafigyelés kifejezése – annak megmutatása, hogy gondoltunk a másikra. De ha a gyerek hozzászokik, hogy ünnepek alkalmával tíz-húsz különféle játék, könyv és egyéb meglepetés várja, akkor egy idő után már nem a gesztusnak, hanem csak a tárgynak örül. Sőt, sokszor már annak sem.

Hosszú távon ez ahhoz vezethet, hogy a gyerek nem becsüli meg a holmijait, mert mindenből van „elég”. Ha valami eltörik, elveszik, az első reakció gyakran az: „Sebaj, majd veszünk másikat.”

Pedig a valódi cél az lenne, hogy a gyerek megtanulja: az ajándék nem magától értetődő, és nem is jár automatikusan. Az ajándék értéke nem (csak) az árától, hanem az érzelmi jelentőségétől függ.

Lehet-e másképp ajándékozni?

Igen – sőt, egyre több család keres tudatos megoldásokat arra, hogyan tehetik az ajándékozást élményszerűbbé, értékesebbé és fenntarthatóbbá.

Az egyik elterjedt megközelítés, hogy a szülők az ünnepek előtt összeállítanak egy listát azokról a dolgokról, amire a gyereknek valóban szüksége van. Ezen lehetnek játékok, könyvek, ruhák, sporteszközök, de akár egy élményajándék is. Ezt a listát megosztják a rokonokkal, így elkerülhetők a felesleges, ismétlődő vagy túl sok ajándék.

Egy másik bevált módszer az, hogy az ünnepek után nem kapja meg a gyerek az összes ajándékot egyszerre. Ehelyett:

• az összes meglepetés kicsomagolása után kiválaszt kettőt, amit azonnal használatba vehet;
• a többit pedig elteszik, és apránként, időben elosztva adják oda neki.

Ez a módszer nemcsak abban segít, hogy a gyerek ne vesszen el a túl sok inger között, hanem abban is, hogy elmélyülten, kreatívan tudjon foglalkozni az adott játékkal.

A gyakorlatban is működik

A tapasztalatok szerint a gyerekek többsége meglepően jól fogadja az ilyen megközelítést. Sőt, sokszor izgalmasabbnak tartják, hogy hetente-kéthetente kapnak egy-egy új játékot, mint azt, hogy egyszerre ömlik rájuk az egész „ajándékhalmaz”.

Ez az elosztott rendszer:

• csökkenti a túlzott ingermennyiséget;
• lehetőséget ad a mélyebb kötődésre egy-egy új tárgyhoz;
• megőrzi az ajándékozás varázsát hosszabb időn keresztül;

és segít abban, hogy a gyerek ne az ajándék mennyiségéből, hanem az élmények minőségéből merítse az örömét.

Apró dolgok – nagy hatással

Érdekes megfigyelés, hogy sok gyerek nem a legnagyobb, legdrágább ajándékokra emlékszik a legjobban. Egy kis kézzel készített rajz, egy kedves gesztus, vagy akár egy egyszerű lufi is sokkal mélyebb nyomot hagyhat bennük, mint egy több tízezer forintos játék.

Ez azt mutatja: a gyerekek nem a dolgokat keresik, hanem az élményt. Az odafigyelést. A kapcsolatot. A figyelmet. És ezekhez nincs szükség ajándékhegyekre.

Összegzés

Az ajándékozás fontos része a gyerekkornak – és nem kell lemondani róla. De talán érdemes újragondolni a módját. A kevesebb néha több, különösen akkor, ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink megtanulják:

• megbecsülni, amit kapnak,
• figyelni az adó szándékára,
• és valódi örömüket leljék a legkisebb meglepetésben is.

Mert a legnagyobb ajándék talán az, ha megtanítjuk nekik: az érték nem a doboz méretében, hanem a mögötte lévő figyelemben rejlik.